Csak ülünk, mint a moziban. A moziban ülünk mindeközben, "mint" vagyis hasonlat nélkül. És nézzük azt a jamaicai világot, mely a háborúskodásról szól, az ellentétekről, a megkülönböztetésről, a géppuskaropogásról – biztonságban ülünk, mert mindez idő és tér tekintetében is jó távol van. Akkor jön egy sláger, néhány kötött sapkás raszta, és ámulatba ejt, hogyan és mitől lehet a világuk ilyen könnyű, ilyen édes, ilyen boldog mégis.
Bob Marley politika-mentes békekoncertet hirdet a hazájában...- így indul a film.
Rita, Marley felesége és vokalistája megmossa a férje haját. Rituális és tiszta, könnyen érthető képi allegória
A LÉNYEG UGYANAZ, MEG VAN ÍRVA...
És divatba jön ettől a filmtől minden, ami porosnak és értéktelennek tűnt mostanában, mert a néző mindenféle didaktikus ráhatás nélkül élvezi a zenét és közben megérti a lényeget. Ami nem változik generációktól fogva.
Nem csak a kötött sapka jön divatba - bár szerintünk azt is trendbe hozza ez a film -, hanem a Biblia, a régi igék és tételmondatok, az emberség, a béke, a család, a gyerekek..., a jövő. És úgy "futnak" (jelképesen és tényleg!) Marley után joggingban tanítványai, mint a Megváltó után..., aki focizik, énekelve prédikál és a koncertjein emberhalászik.
Akkor is, ha a 23. zsoltár, miszerint "Füves legelőkön járok", nyilván az elszívott fűre is utal, nem csak a Jóisten dús, zöld gyepére...:-)
A bibliai párhuzamok aztán a Júdás-figura lelepleződését is tükrözik majd (a zenekar managerének alakja), és a megbocsátás kérdését is felvetik, jelenetezik.
Marley és tanítványai. A 23. zsoltár, miszerint "Füves legelőkön járok", nyilván az elszívott fűre is utal, nem csak a Jóisten zöld legelőire...
FELTÁMADT! 33+3
És miközben dübörög a világ, one egy srác, aki komolyan veszi az avittnak tűnő mondatokat, a hitet, a békét, légiesen szökell a tengerparton, nyakig a szegénységben és a szeretetben, a hangja eléri a szíveket. A nézőjét is, és a korabeli háborús vezetőkét is, hiszen ők mennek majd utána, hogy legyen meg a békekoncert..., és ezzel szépen kereteződik/körbeér a forgatókönyvben a történet. A nyitó és a zárójelenet összeér. Nem volt felesleges ez az élet.
Megszólít a film, rövidnek hat, néznéd és hallgatnád még.
Hazaérsz, teszel-veszel, úgy dolgozol, hogy a háttérben reggae szól, Bob Marley énekel, mintha krisztusian rövid élete (33+3) figyelmeztetés lenne. Jól kódolható üzenet ez is, mert a One Love c. filmtől feltámadt.
KOVÁCS BOGLÁRKA
